Calcium Active mese

A titkos habarcs

Fatália országban járunk, a Sokszögletű Kerek Erdő, és a Feneketlen Óceán között. Különös ország ez, mert itt mindent fából készítettek: a házakat, a kéményeket, a fapapucsot, a járdákat, de még a vaskarikát, és a rozsdás szeget is! Volt is dolguk a faműveseknek bőven, hiszen mindig akadt valami javítani való. Élt itt egy gazdag földbirtokos, akinek óriási vagyona volt: A Sokszögletű Kerek Erdő 7 szegletét is ő birtokolta. Nála már csak a Király volt vagyonosabb. Hát egyik nap, amikor felkelt ez az Uraság, kitalálta, unja ő már ezt a sok fát, valami másból kéne építkezni.
-Az egyszer biztos, hogy az esze miatt nem fogják őt ellopni, hiszen egy új anyag elterjedésével megszűnne az ő erdejének vagyont hozó értéke! - Mindenesetre az Uraság ragaszkodott ötletéhez, és összehívatta uradalma összes lakóját, találjanak ki valami okosat.
Egyik vitéz elő is hozakodott egy javaslattal: - Tekintetes Uraság, egyszer láttam egy vadászt, aki mesélt nekem egy építő-mesterről. Messzi földön lakik, az erdőn túl. Úgy hallottam, ő tudja, hogyan kell kőből építeni. Házain hatalmas ablakokon keresztül áramlik be a napfény, pompás kastélyai több emeletnyi magasak, csipkés tornyai büszkén törnek az ég felé!
Az Uraságnak sem kellett több, elrendelte legjobb vitézeinek, hogy kerítsék elő ezt a Mestert, akár a pokol fenekéről is, mert ő bizony ilyen palotát szeretne magának építtetni. Aztán máris mohón számolgatni kezdte a busás hasznot, amint felveszi egymás után a megrendeléseket, a Mesternek valamicskét juttatva a bevételből, míg a többit szépen a láda fiába gyűjtögetné! Kapzsisága nem ismert határokat. Alig telt el egy röpke hónap, és a jeles Mester ott állt az Uraság előtt. Rögtön kigöngyölte papírosait, rajta a kész tervekkel. Az Uraság teljesen odáig volt az ámulattól, olyan pompás formák, ötletes megoldások voltak a terveken, így rögvest munkához is láttak.
- Még a Királynak sincs ilyen palotája!- gondolta, és türelmetlenül számolgatta vissza a napokat a beköltözésig. Az új palota mellé egyből hasonló stílusú istállót, gazdasági épületeket, szóval egy egész rezidenciát rendelt a nagyhírű Mestertől.
A köveket messzi földről kellett hozatni. Dolgos munkások százai sürögtek-forogtak a nagyszabású építkezésen, naponta 10 ökröt vágtak, és 13 pék 777 kenyeret sütött, hogy jóllakassák az építőket. Eljutott a Király fülébe, hogy országának leggazdagabb Urasága milyen fába -illetve kőbe- vágta a fejszét. -Na, megvárom, mi lesz ebből a bolond ötletből, ki hallott még ilyet, köveket egymásra rakni, és abban lakni! A fának erősségét és rugalmasságát semmi nem tudja felülmúlni! Bolond ez az Uraság!- nevetve legyintett egyet. Időközben a munkálatok szépen haladtak, és ahogy nőtt a palota, úgy gyarapodott a környékbeliek kíváncsisága is. A szomszédos uraságok is megneszelték a különleges építményt, és irigykedve csodálták. A tehetősebbek, és bátrabbak már egyből megrendeléseket is adtak a Mesternek az Uraságon keresztül, aki persze nem átallott jókora előleget is felvenni a megbízásokra. Végül eljött a nagy nap, pontosan az Uraság születésnapjára elkészült a remekmű. Este óriási születésnapi ünnepséget rendeztek, meghívták a környék összes valamire való nemes urát. Az Uraság saját maga vezette körbe új rezidenciáján az ünneplő sereget, majd szétfeszítette a büszkeség, a többieket pedig ette a sárga irigység. Teltek, múltak a napok, az Uraság elégedetten terpeszkedett otthonában.
Aztán egyik éjszaka hatalmas vihar kerekedett. Az óriási ablakokon csak úgy ki-be süvített a szél, belekapaszkodva a baldachinos ágyba, a takaróba, a selyembrokát függönyökbe, csak úgy táncolt fel, s alá a tágas szobákon át.

Az istállókban a lovak, marhák nyugtalanul toporogtak. Egyszer csak eleredt az eső, mintha dézsából öntenék. A fekete fellegekből szikrázó villámok csapkodtak, és mennydörgés visszhangzott a kopár kőfalakon. Na, ez már sok volt az állatoknak, nekiestek az istálló falának, melyet néhány rúgással romba döntöttek. A palotában az Uraság izgatottan szaladgált, próbálta behúzogatni a függönyöket, hogy kint tartsa a vihart, de a szél minduntalan megtréfálta. Aztán egyszer csak óriási robajt hallottak, aztán még egyet, majd folyamatos hangzavar kíséretében egyszer csak lecsúszott a palota kupolája, helyette a fekete égbolt kandikált be gúnyosan a nyíláson. Az Uraság ott állt csurom vizesen a szoba közepén, és nem akart hinni a szemének. A falak, mintha cukorból lennének, úgy olvadtak semmivé, mígnem az egész építmény egy hatalmas kőkupaccá változott. Ott állt a halom közepén, ruháját tépázta a szél, az eső bőrig áztatta, a villámok még mindig ott cikáztak körülötte, de ő mozdulni sem tudott a döbbenettől, még az állát is a kőpadlóra ejtette hatalmas koppanással. Talán legvégül a vihar is megsajnálhatta, mert lassanként megszelídült. Elcsendesedett a dörgés, és a felhők szakadása is befoltozódhatott valahogy. Hajnalodott. Ahogy a Napkorong kezdett előtűnni a látóhatáron, az Uraság gőgös haragja is csillapodni látszott. Először ott toporzékolt tehetetlen dühében, majd látva, hogy ez semmire nem vezet, tőle szokatlan módon gondolkozni kezdett. A kőkupacon tanácstanul ténferegve rájött, hogy nem a kövekkel lehet a baj. Bár az eső a nagy részét elmosta a habarcsnak, kis foltokban megtalálta a víztől felázott képlékeny masszát.  -Itt lehet a kutya elásva!- gondolta. Szerencsére régi kastélyának semmi baja nem lett az ítéletidőben, így víztől cuppogó léptekkel átsétált oda. Meglepődve vette észre, hogy a személyzet, de még az állatok is itt vészelték át az éjszakát, és senkinek nem esett bántódása. Odahozatta az építészmestert, aki a félelemtől reszketve kúszott az Uraság elé. -Mindent bevallok, csak ne ölj meg, nagyuram!- mondta vacogó fogakkal. Az Uraság, mivel régebbi palotája megmarad, kissé lecsillapodva, kíváncsian hallgatta a Mester magyarázatát. Az elmesélte, hogy az ő országában nagy kopárság van, nincsenek fák, ezért kőből építkeznek. Minden építésznek egyedi a stílusa, és mivel nagyon sokan vannak, mindenki féltve őrzi az őseitől ellesett fogásokat. Ő kiskorában vézna fiúcska volt, úgy tartották, nem lesz jó építésznek, még a homokozó vödröt is csak két kézzel bírta felemelni. Beadták ezért a szülei egy pap mellé íródeáknak. A betűk ismerete azonban bonyolult tudomány, nem igazán sikerült vele megbirkózni. Meg aztán a tekintélyt ott az jelentette, ki milyen pompás palotát, kastélyt tud építeni. A tollforgatást nem tartották semmire. Ezért, amikor csak lehetett, elszökött a paptól, és a kőmíveseket leste.
Persze azok mindig elkergették: - eredj innen, te semmirekellő!- kiáltották, és még egy adag habarcsos követ is utána vágtak. Bánatában elbujdokolt, és éppen azon gondolkozott, hogyan építhetne mégis egy pompás palotát. Már terveket is készített, amikor találkozott az Uraság lovas vitézeivel, akik építészmestert kerestek. Majd kiugrott a bőréből örömében, hogy ilyen csoda érte őt, és mégiscsak építhet palotát. Az otthoni mesterektől sok mindent ellesett, de a habarcs pontos összetételét mindenki féltve őrzi, ahhoz nem tudott hozzájutni.
Az Uraság nagyon elszomorodott, hogy pont egy ilyen kókler mestert fogott ki, mert azért nagyon tetszett neki az újféle építészeti stílus. Meg aztán felvett egy kisebb vagyonnyi előleget a megbízásokra, ha azt most vissza kell fizetnie, a tönk szélére kerül! A Mesternek azonban támadt egy mentő ötlete, amivel a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmaradhat: - Ha Uraságod adna mellém néhány kísérőt, én idehozhatnám országom legjobb építőmesterét, aki újraépíthetné a palotádat. Annak keze alatt kitanulhatnám a szakma csínját-bínját, és belőlem is valamire való rendes mester válhatna. - Gyorsan kezet ráztak a mentő ötletre, és még aznap délután felkerekedett egy kisebb küldöttség Kőcsipke-országba�

Mi is valamiféle Uraságok vagyunk a saját életünkben, és szeretnénk erős, egészséges palotát, vagyis csontvázat. Ha jól választjuk meg a Mestert, vagyis okos döntéseket hozunk, jó "palotát" építünk. Ha tudatlan a Mester, csontjaink idővel nem bírják majd a terhelést, mint ahogy a palota sem tudott ellenállni a viharnak. Amíg nincs vihar, nem derül ki, hogy bármivel is baj lenne. A Calcium Active speciális összetétele lehet a "titkos habarcs", hogy a palota stabilan álljon!